Amit a bankkártyákról tudni érdemes:
1.1 Enyém-e a bankkártyám?
Manapság szinte minden folyószámlát vezető személy rendelkezik bankkártyával, és már nem számít különlegesnek a bankkártyával való fizetés sehol sem.
A bankkártya kibocsátója és tulajdonosa a bank, aki ügyfele, a kártyabirtokos számára meghatározott szabványok szerint előállított kártyát bocsát rendelkezésre, mellyel a számlatulajdonos készpénzt vehet fel, illetve közvetlenül fizethet a kártyaelfogadók körében. A bankkártyát közvetlen fizetésre csak olyan elfogadóknál lehet használni, akikkel erről előzetesen szerződést kötött a bank. Előfordulhat, hogy a kereskedelmi egységek a bankkártya elfogadását egy minimális összeghez kötik. A kártya tulajdonosa, a bank visszavonhatja a kártyát a kártyabirtokostól. Ez azért fontos, mert ha egy ügyfél kártyája illetéktelen kezekbe kerül, gyorsan intézkedhet (letiltja), ugyanakkor a bankkártyával visszaélő ügyfelektől a bank könnyen megszabadulhat.
A magyar szabályok szerint bankkártya birtokosa kizárólag természetes személy lehet, a kártya személyhez kötött és nem átruházható. A bankok kibocsátanak vállalatok, önkormányzatok és más jogi személyek számára üzleti kártyákat is. A bankkártya szerződést a vállalkozás köti meg a bankkal, azonban ki kell jelölnie legalább egy természetes személyt, aki jogosult a kártya használatára.
A bankkártya igénylésekor kártyaszerződést kell kötni a bankkal, melyhez a kártya típusától függően különféle személyes és egyéb adatokat kell megadni. A kártyaszerződés meghatározza a kártya kondícióit, illetve már ekkor beállítható a napi készpénzfelvételi, illetve a vásárlási limit. Ezeket azért célszerű használni, mert a kártya esetleges elvesztése vagy ellopása esetén csak a limit összegéig terjedő kár érheti a tulajdonost.
A szerződés megkötése után a kibocsátó vagy a bankfiókba vagy postán küldi ki az ügyfélnek a kártyát, illetve külön borítékban a kártyához tartozó PIN kódot. A kártya ekkor azonban biztonsági okokból még nem használható, aktiválnia kell azt a kártyabirtokosnak. A aktiválás általában ATM-en, interneten vagy telefonon keresztül végezhető el a bank útmutatója szerint.
A bankkártyával való visszaélések elkerülésének érdekében a bankok szigorúan megkövetelik az elfogadóhelyektől a kártyabirtokos személyének ellenőrzését.
1.2 Mire és hogyan használható a bankkártya?
A számlatulajdonosnak gondoskodnia kell arról, hogy a kártya-tranzakciók értékének kiegyenlítéséhez elegendő fedezet álljon rendelkezésre a bankszámláján.
A bankkártyával történő fizetéskor a kereskedő manuálisan vagy elektronikusan fogadja el a kártyát. Az előbbinél imprinterrel (“vasalóval”) lehúzza a kártyát (az azon lévő adatok rányomódnak a bizonylatra, ezzel Magyarországon ritkán találkozhatunk), az utóbbinál egy miniszámítógépbe, a POS (Point of Sale – “a vásárlás helye”) terminálba helyezi, keresztülhúzza, így olvassa le a kártya mágnescsíkján tárolt adatokat, és lép kapcsolatba az autorizációs központtal. Mivel a terminálba számos adatot be lehet táplálni, a kereskedő ellenőrizni tudja, hogy az adott kártya egyáltalán létezik-e (sorszáma alapján), érvényes-e, nem tiltották-e le, illetve, van-e elég fedezet a kártyához tartozó számlán stb. A fizetés engedélyezését nevezzük autorizációnak. A POS terminálon keresztüli tranzakció a számlatulajdonos számára ingyenes, a díjat az elfogadóhely – a kereskedelmi egység – fizeti meg.
A kártyáról általában pénzkiadó automatának nevezett ATM-ből (Automated Teller Machine = bankjegykiadó automata) történő készpénzfelvételre és az elektronikus kártyáknál a vásárláshoz is szükség van az ügyfelet azonosító, általában négy jegyű PIN kódra (Personal Identification Number = személyi azonosító szám). A PIN kód személyhez és kártyához kötődik, az nem ruházható át. A PIN kódot a bank és a bank alkalmazottai nem ismerik – és nem is ismerhetik -, ezért a bank sohasem kéri annak megadását sem szóban, sem írásban. (Sőt más szervek – pl. APEH, rendőrség, bíróság stb. – sem kérik soha a PIN kód megadását!) A PIN kódot csak pénzügyi tranzakciónál kell megadni, amit a számlatulajdonosnak magának kell beütnie, akár ATM-ről, akár POS terminálról van szó. A PIN kód különösen akkor “hasznos”, ha az ügyfél elveszti a kártyát, hiszen ekkor a PIN kód ismerete nélkül nehéz a kártyával való visszaélés, ezért a PIN kódot soha sem szabad a bankkártyával együtt tárolni.
A bankkártya szerződés megkötésekor, de bármely más későbbi időpontban is igényelhető az SMS-értesítő szolgáltatás, melynek segítségével az ügyfél a megadott mobiltelefonszámra minden kártyatranzakcióról (helyéről, idejéről és összegéről, esetenként a számlaegyenlegről) jelentést kap.
1.3 Mi történik a bankkártya letiltásakor?
Amennyiben a bankkártyát a birtokosa elveszíti vagy ellopják tőle, azt köteles és érdemes bankjának haladéktalanul jelenteni vagy személyesen a bankfiókban vagy a call centeren, telebankon, illetve internetes bankon keresztül. Ezután a bank köteles – az ügyfél kérésére – a kártyát letiltani és mindent megtenni annak érdekében, hogy ne történjen a bankkártyával visszaélés. A letiltás azonnali, és elektronikus tranzakciók esetében semmiféle további tranzakciót a bank engedélyező központja nem enged ezt követően. Letiltott kártyát az ATM automatikusan és azonnal bevonja!
1.4 Milyen típusú bankkártyákat különböztethetünk meg?
A kártyákat többféle szempont szerint csoportosíthatjuk:
a) A tranzakció terhelésének módja szerint:
Használatkor terheléses (betéti vagy debit) típusú kártyáknál a tranzakciót követően azonnal vagy igen rövid idő alatt bekövetkezik a terhelés. A kártyával végzett tranzakciókat a számlatulajdonos pénze, betéte fedezi, a kártyabirtokos csak a folyószámláján levő (jellemzően pozitív) egyenleg erejéig költhet. Nem változtat ezen az sem, ha a bank a kártyabirtokosnak adott nagyságú folyószámlahitel-keretet is megállapít a számláján, így az ügyfél a hitelkeret erejéig is költhet.
Halasztott fizetést lehetővé tevő kártyákon belül megkülönböztethető a terheléses és a klasszikus hitelkártya.
A terheléses (charge) kártya birtokosa egy adott időszak alatt szinte bármekkora összeget költhet, tartozását azonban egy megadott periódus (pl. 30 vagy 45 nap) letelte után egy összegben kell rendeznie. A megadott periódus alatt a kibocsátó nem számít fel kamatot a hitelre, azt követően azonban jelentős mértékű kamatot számít fel. Tipikus ilyen kártya az American Express (AMEX) és a Diners Club kártya.
A klasszikus hitelkártya (credit card) birtokosa és kibocsátója abban állapodik meg egymással, hogy a bank – az ügyfél hitelképességének megvizsgálása után – mekkora hitelkeretet ad ügyfelének a kártyás tranzakciókhoz, és a lehívott hitelt (azaz a terheléseket) mikor (a terhelések mekkora százalékában) kell visszafizetni. E kártya birtokosának folyószámlája vagy betéti számlái nem terhelhetők meg a hitelkártyás tranzakciókkal, azaz az ügyfél egyszerre tartozhat is a banknak (hitelszámláján) és követelhet is tőle (folyószámláján, betéti számláján).
Az előre fizetett (pre-paid) kártyák esetében a kártyabirtokos előre kifizet egy meghatározott összeget, s abból költhet. Az előre fizetett kártyák leggyakrabban chipkártyák, ugyanis a chipbe, mint miniatűr számítógépbe, beírható az az összeg, amelyet az ügyfél elkölthet, ami azt jelenti, hogy ellopásuk esetén sem lehet többet vele fizetni, mint a chipen lévő összeg.
b) Az előállítás technikája és a felhasználás lehetőségei szerint:
A sima dombornyomott (embosszált) kártyán a kártya száma, a birtokos neve, a kártya érvényessége dombornyomással van rögzítve, a kártya nem tartalmaz mágnescsíkot, ily módon elektronikus környezetben nem használható (ezzel csak a kibocsátó bankfiókban lehet készpénzt felvenni és csekk-garanciakártyaként szolgál; nálunk ma már nincs ilyen kártya).
A mágnescsíkos kártyán a kártya száma, a birtokos neve, a kártya érvényessége nyomtatott formában szerepelnek, s a kártya hátoldalán mágnescsík is található, amelyen minimálisan az országot, a bankot, az ügyfelet, magát a kártyát és a kártya felhasználását azonosító adatok találhatóak. A kártya kizárólag elektronikus környezetben (ATM, POS) használható.
A chipkártyán a mágnescsík helyett chipben rögzítik az adatokat. Csak elektronikus környezetben használható. Magyarországon az első olyan kártyák, melyek a mágnescsík mellett chipet is tartalmaznak kereskedők logojával ellátott kártyák, melyek azonban a pontok gyűjtésére, illetve tagsági nyilvántartásra használnak. Azok az értéktároló kártyák, amik csak a kibocsátó intézmény hálózatában használhatók (pl. telefonkártyák, parkoló kártyák), nem minősülnek elektronikus pénztárcának.
A kibocsátó bankok leggyakrabban nem egyfunkciós kártyát adnak ügyfeleiknek, hanem kombináltat. A bankkártya lehet egyidejűleg dombornyomott és mágnescsíkos, valamint esetenként még chipet is tartalmaz. A kártyák biztonsága érdekében az Európai Unióban egyetértés született a chipkártya használatának általánossá tételében, ami azt jelenti, hogy néhány éven belül minden kártyán mágnescsík és chip is lesz egyidejűleg.
c) Egyéb bankkártyák:
Egyre több banknál találkozhatunk ún. co-branded (iker-márkás) bankkártyákkal. Ezeket a bank és egy másik profitorientált szervezet (pl. kereskedő, szolgáltató, biztosító, hazánkban televíziós csatornák is) közösen bocsátják ki és mindkét partner további járulékos szolgáltatásokat nyújt a csatlakozó ügyfelek számára. Ezen bankkártyák szolgálhatnak például törzsvásárlói célokra, és biztosíthat kedvezményeket a kibocsátásban részt vevő kereskedő üzleteiben.
Napjainkban egyre elterjedtebbé válik az internetes vásárlás (pl. szállás- és repülőjegyfoglalás, koncertjegy vásárlás, internetes áruházból való rendelés stb.). A szolgáltatásért azonban a legtöbb esetben kártyával kell fizetni a kártya adatainak megadásával. A megadott adatok titkosított módon jutnak el az internetes áruházba, majd annak bankjába, illetve a nemzetközi kártyahálózatba.
Internetes vásárlás esetén csak megbízható szolgáltatónak adjuk meg a kártyaszám mellett a kártya hátoldalán található háromjegyű azonosítót, mert ennek ismeretében bankján keresztül bárki megterhelheti a folyószámlát. Mindig ellenőrizzük, hogy az on-line fizetés biztonságos és megfelelően titkosított csatornán (pl. https://…) keresztül történik-e.
Magyarországon is már megjelent az ún. virtuális internetkártya, amely valójában csupán egy számsor és egy ellenőrző kódszám, a kártya fizikailag mágnescsíkkal és minden egyéb biztonsági felszereltséggel nem kerül legyártásra (esetenként a bank a bankkártyához hasonló kis műanyag lapocskát ad át az ügyfél részére, amelyen az internetes vásárláshoz szükséges információk, adatok találhatók). E virtuális kártya adatait felhasználva lehet fizetni az internetes vásárlásokkor. Az internet-kártyaszámlán nem szükséges folyamatosan pénzt tartani, elegendő, ha a vásárlás előtt pillanatban átutaljuk rá a szükséges összeget. A csalások így elkerülhetővé válnak.
Az ismertető anyagot a
készítette.
